40 múltam, és élvezem

7 dolog, ami nem megy már 40 felett, de nem is baj

2018. október 20. - admin40

Amikor közeledtem a negyvenhez, akkor a már „B oldalon” létező ismerőseim szüntelenül hajtogatták, hogy majd ahogy átcammogok én is az ő térfelükre, megtudom, hogy milyen is az igazi élet! Lesznek dolgok, melyek elmaradoznak a mindennapjaimból, míg egészen más, új szokások pedig beemelődnek. Nos, ez szerintem nem csak a negyven plusz évekre jellemző, hanem úgy általában minden korszakunknak megvannak a kieső, és az érkező tapasztalásai, de azért összegyűjtöttem azokat, melyek kapásból az eszembe jutottak.

pexels-photo-413885.jpeg

Az új szokásokról most nem beszélek, de azokról igen, ami az eddigiekkel ellentétben már nem megy 40 felett:

1, Felesleges időtöltés azzal, amit nem is szeretnék megélni – nem pazarlom az időmet és figyelmemet olyan tapasztalással, ami megfelelési kényszerből, vagy a szándékom elfojtásából származna

2, Három napos buli sorozaton részt venni – kell néha a leeresztés, de inkább valami építő jellegű időtöltésbe szeretem tolni az energiámat

3, Azon dilemmázni, hogy vajon másoknak megfelel-e az, aki vagyok – hú, mekkora szabadság annak lenni, aki tényleg vagyok, és nem állandóan arra fókuszálni, hogy vajon más mit akar, hogy ki legyek.

4, Gyorsétkezdében enni hasfájás nélkül – a szervezetem már nem bírja a hulladék élelmiszert, úgyhogy inkább a kevesebb, de minőségi étel bevitelét tartom szem előtt

5, Mozgás nélkül vékonynak maradni – ez fájó pont, de legalább egészségesebb lehetek. A mozgás erősíti a szívet, jót tesz a csontoknak…stb.

6, Sorozatfüggő lenni – Ó, mennyi időm ment el, és milyen kötöttséget okozott, hogy annak idején a tévé előtt ülve várjam, hogy mi lesz a kedvenc karaktereimmel.

7,  Elhinni mindent, amit hallok vagy látok – a húszas éveimben nem feltétlenül tudtam megszűrni a hallottak, látottak alapján azt, hogy mi igaz, és mi nem. Az évek múlásával azonban nagyon finom radarom lett.

+1, Nem tudok felszínes lenni – mélyen megérintenek az események, sorsok, így ahogy a magasságot, úgy a mélységet is áthatóan élem meg.

 

Ezek jutottak most eszembe, de biztosan bővülhetne még a lista, azonban én már ezért is hálás vagyok a sorsnak, hiszen sokkal szabadabban élek, mint ez előtt.

,home-title { color: ##d079a5; }