A női agy - férfi agy véleménysorozat mai témaköre is gyakran készteti gondolkodásra az embert. Nem csak a társukat keresők, de a kapcsolatukban megrekedt párok is kutatni szokták a korkülönbségben az elakadásuk okát. Most ebben a témában kerül egymás mellé egy férfi és egy női vélemény.

Mi az, ami szerinted elfogadható korkülönbség egy párkapcsolatban?

Laskai Nelli: Úgy gondolom, hogy minden elfogadható, amiben az érték megjelenik. A szeretet áramoltatásában, a lelki kapcsolódások megélésében nincs jelentősége az időnek, ez csak a fizikai világ viszonyítási pontja. Szerintem a jól működő kapcsolatokban az érzések helyén kezelése, és a vágyott cél megéléséért tett tudatos döntések számítanak. Ezek megléte pedig nem feltétlenül a kor kérdése, hanem inkább az érzelmi, a lelki érettségen, a személyiség fejlettségi fokán múlik, azon, hogy mennyire merünk engedni a lélek vonzásának az ego helyett.

Szávics Attila: Bevallom férfiasan, vártam a következő heti témakört, mint nyugdíjas néni a postást, és amikor végre beleolvashattam az üzenetbe, nem csalódtam. Ismét fogós kérdéseket fogunk megválaszolni.

A kor önmagában nem lényeges – mondhatni – csak egy szám, mely a születésünk óta elketyegett időt jelzi.  Annál fontosabb viszont a szellemi kapacitás, az életfelfogás és az azonos gondolkodásmód. Itt tud elbukni nagyon-nagyon sok kapcsolat.  Ha nem vagyunk egy szinten, nem fogjuk tudni megérteni egymást, és ez gyorsan kivéreztetheti a szerelmünket. Képzeljünk el egy várost, ahol az ott élő emberek egyáltalán nem ismerik az életkorukat. Vajon mennyien kapcsolódnak korban „hozzájuk illő” partnerrel? Valószínűleg nem sokan. Vajon érdekelné őket a párjuk életkora? Nem hinném.

Mit szólnak viszont a családtagjaink, barátaink, közeli ismerőseink, amikor közöljük velük, hogy nagyobb a korkülönbség, mint amit a szokások és az elvárások megkívánnak? Ez lehet a kapcsolódás rákfenéje. Ha mindenhol bizonygatnunk kell, hogy a partnerünk igenis megfelelő, az egy idő után megkeserítheti a kapcsolatot. Nyilván ez rólunk szól, és az életet úgy kell élni, hogy ne törődjünk mások véleményével, de azért a közeli hozzátartozóink mondandója mindig lényeges.

Melyik kapcsolódásnak van több előnye: ha azonos életkorú a pár, ha fiatalabb a férfi, vagy ha fiatalabb a nő?

LN: Kutatási eredményekre hagyatkozva azt válaszolom, hogy annak mutatkozik nagyobb előnye, ha a férfi csak pár évvel idősebb.

SZA: Az elmúlt évezredek tapasztalatai szerint az a jobb, ha a férfi idősebb, de a mai világban már simán belefér, a fordított felállás is. Egyre több ilyen példát láthatunk.

Melyik lehet a válásra legesélyesebb korosztály párosítás?

LN: Statisztikák szerint az, ahol több mint 10 év a korkülönbség. Őket követik az egykorúak, míg a befutó az, ha a nő pár évvel fiatalabb. Érdekes, hogy egy rosszul működtetett házasságban előforduló hűtlenség esetén a szeretői viszonyokban mégsem ragaszkodnak az emberek a kimutatás által vázolt választáshoz.  A munkám során gyakran találkozom olyan problémás párokkal, ahol a nő 40 néhány, a férje pedig 50 feletti. Ott azért gyakran rezeg a léc, de nem hiszem, hogy a korkülönbség miatt, hanem azért, mert ez az időszak amúgy is egy nehezített pálya mindenki számára. Például ilyenkor már a gyerekek elég nagyok, hogy ne igényeljenek egész napos figyelmet, és az anyák, akik kb. húsz évig elfojtották az igényeiket, ilyenkor szeretnének újra magukra találni. A férjek pedig ekkorra jó esetben kiépítették már karrierjüket, szívesen dőlnének hátra a kényelmes otthonukban. A nőkön nagy a nyomás ebben az életkorban, hiszen a családdal, a szülőkkel, a munkavállalással, és a saját testi-lelki változásaival is meg kell birkóznia. Könnyen magányossá, és elkeseredetté válhat. Mivel nem működnek csapatként, ilyenkor erős megvilágításba kerül az a távolság, ami addig kialakult közöttük, és gyakran a kivonódás tűnik a könnyebb megoldásnak.

SZA: Nem kötném ezt korosztályhoz, hiszen két ember az élet bármely szakaszában eltávolodhat egymástól.

Ha mégis ki kellene emelnem:

A legkritikusabb helyzetben, a tinédzser korban „életük szerelme” mellett elköteleződő, és ahhoz akár egy évtizeden át is ragaszkodó párok vannak. Biztosan mindannyian találkoztunk már olyanokkal, akik piszkosul fiatalon ismerkedtek meg, és huszonéves korukra teljesen eltávolodtak egymástól. Azt mondták, hogy a társuk egy teljesen más emberré formálódott, mint akinek anno örök hűséget fogadtak. Mindketten a csodás múltat keresik, széteső kapcsolatukban, és nem értik, miért változott meg minden. Ennek egyszerű oka van. Személyiségünk formálódása ebben az életszakaszban a legdrasztikusabb. Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett életélmények kimaradhatnak. Fiatalon az a dolgunk, hogy ismerkedjünk, tapasztaljunk, hogy egyáltalán felismerjük és megértsük a másik nemet, és ezen tapasztalok által saját magunkat is. Mi az igényünk, mi jó nekünk, és mi nem.

A másik veszélyeztetett korosztály a 40 felettiek. Itt a „lehet, hogy még nem éltem eleget”, és a „még tapasztalni akarok, mielőtt megöregszem”, vagy „a gyerekek felnevelése közben teljesen eltávolodtunk egymástól, te az egyik én a másik szobában élek, és már azt sem tudom ki vagy” típusú gondolatok okozhatnak zűrzavart.

Mit keres vajon egy nő a nála 8-10 évvel idősebb férfiban?

LN: Biztonságot, ami nem csak egzisztenciálisan értendő. Elméletileg egy idősebb férfinak van már kellő élettapasztalata ahhoz, hogy megoldja a felmerülő gondokat, és ez rajongásra adhat okot. Az is benne lehet, hogy nem kell a nőnek attól félnie, hogy megcsalja a férje, hiszen várható, hogy egy „komoly” ember, aki túl van már minden bulin, nem fog kicsapongó életet élni, sőt, talán ez már a második házassága, és büszke a fiatal feleségére. Ha a nő az édesapja szeretete nélkül nőtt fel, a gyermekkorból hozott hiány is megjelenhet a választásában.

SZA: Véleményem szerint a nő a biztonságot, a kiegyensúlyozottságot, a határozottságot, a tapasztaltságot, az előzékenységet és figyelmességet keresheti a nála 8-10 évvel idősebb férfiban. Korosztályában valószínűleg nincs, vagy nem találta meg ezeket a tulajdonságokat.

És mire vágyik a nő, ha egy jóval fiatalabb pasival akar élni?

LN: Valószínű, hogy valami könnyedségre vágyik, de az is lehet, hogy így akarja elfedni az idősödés tényét.

SZA: Itt pont a fordítottját gondolom, mint a fiatalabb nő, idősebb fickó párosításában. Valószínűleg a rugalmasságot, a lazább életvitelt, életfelfogást keresheti. Az izgalmat, és valahol talán a saját fiatalságát is.

A statisztikák szerint a férfiak nem szívesen választják azt a nőt, aki több mint 4 évvel idősebb náluk…

LN: A férfi „tudat alatt” olyan nőt keres, aki megfelelő lesz az utód kihordására, felnevelésére. Mindemellett azt gondolom, hogy él egy olyan társadalmi nézet is, ami erősíti a férfiakban, hogy az idősebb nő nem szép, nem értékes, nem érdemes megbecsülni, vagy társként tekinteni rá. Sajnos elég csak megnézni a reklámokat, a filmeket… James Bond is csak fiatal, szexi nőkkel mutatkozik.

SZA: A legtöbb férfi a nála fiatalabb nővel érzi jól magát. Kell az a pár évnyi korkülönbség, vagy hívhatjuk előnynek is, ami magabiztossá tesz minket. Egy nálunk 4-5 évvel idősebb partner, biztosan jóval többet látott az életből, és ez zavaró lehet. Szeretünk lenyűgözni, ámulatba ejteni. Ez jóval nehezebb, ha a nő a tapasztaltabb.

Melyik lehet az az élethelyzet, amelyben egy jelentős korkülönbség gondot okozhat? És mi az, ami az elválás helyett ezt a blokkot fel tudja oldani?

LN: Minden olyan eset, amikor az egyénnek szüksége van egy partnerre, de nem találja meg a társában annak éretlen, vagy fejlettebb személyisége miatt, vagy ha az idősebb fél által valamilyen testi korlátba ütköznek. A gyermekvállalási igény különbözősége talán egy feloldhatatlan konfliktusnak tűnik, hiszen ott az idős kor akadály lehet, de még ebben az esetben is születhet kompromisszum.

SZA: Legyen szó komoly dologról, mint a gyermekvállalás, vagy csak a hétvégi szabadidő eltöltéséről, a nagy korkülönbség problémát okozhat. Kompromisszumokkal viszont minden áthidalható. Ha sikerül alternatív megoldást találni az adott helyzetre, mely mindkét félnek megfelel, az a járható egyetlen út.