A negyvenes, romantikus nőknek ajánlva…

A negyvenedik szülinapomon többen mondták, hogy letagadhatnék egy tízest. Talán le is, de inkább nem szeretném. Nem szeretnék újra harminc lenni. Megvolt annak az időszaknak is a maga bája, de örülök, hogy haladok előre, mert a tisztánlátás is sokkal jobban megy, és ez nagy kincs a mai világban. Sajnos a gravitáció hatása még negyven felett is vonatkozik rám, de bízom a tudósokban…

Amíg még nem értem el a negyedik X-hez, addig csak az előttem járó nők intését ismertem. Majd megtudod, ha te is betöltöd a negyvenet! – mondogatták. És igen! Sok mindent megtudtam, pedig még csak 7 hónap telt el.

Van valami varázshatára a negyvenedik születésnapnak. Láthatatlan, de érzékelhető. Néhány negyvenet alig betöltött ügyfelem, akikkel együtt dolgozom, hasonló változásról számolnak be, tehát létező jelenségről beszélünk. Már nem engedik, hogy olyan dolgokra fecséreljék az idejüket, amelyek nem viszik őket előre. Nem esznek meg minden kamu dolgot – sem fizikailag, sem mentálisan.

Értéke lett a jelennek.

Szerintem az idő, csak nekünk, ilyen Föld lakóknak fontos, valójában a fejlődési út az, ami a lényeg. Mindegy hány évesek vagyunk, folyamatosan jönnek a feladataink, amelyekkel megtanulunk megbirkózni. Jó esetben megvan a fokozatossága, de nem mindenki kap ilyen szerencsés lapokat az induláskor, így ők már azelőtt leesnek a szánkóról, mielőtt becsatolták volna a bukósisakot.

Szóval az egyik nagy nyeresége annak, hogy negyven lettem, az az, hogy értékelem és tisztelem a napjaimat itt, a Földön. Tudom, hogy véges a pályafutásom, véges az élményhalmaz, amit megélhetek, így aztán nem pazarlom az időmet, figyelmemet és energiámat olyan dolgokra, amelyek felszínesek, akadályoznak, vagy eltipornak. Olyanokra, amelyek nem valódiak.
Legalábbis erősen törekszem arra, hogy ne tegyem.

Ez vélhetően igaz minden negyvenes nőre, kivéve, ha szerelmes valaki. Akkor biztos, hogy az érzései vezérelik a logikus döntések meglépése helyett, mert a szerelem nem számokban gondolkodik. A lepkék felrebbennek a gyomorban, a térd remegni kezd, és azt hiszed, teleportálódtál a tinédzser korodba. De mindegy, hogy hány éves vagy, a szerelem kopogás nélkül rád töri az ajtót, és forgószélként rendetlenséget csinál a lelkedben. Nem számít, hogy beteljesül-e vágyad, csak ülsz a kupi közepén, tekintetedet az égre emeled, és azt mondod:

Köszönöm, hogy megélhettem.