A napokban beszélgettem Pannival, aki egyedül neveli a kislányát. Mivel még fiatal nő, és élettel teli, szeretne maga mellé egy FÉRFIT. Csupa nagybetűvel. A válása nem vette el a hitét abban, hogy valamikor, valakivel, még lehet szép az együttélés. De valahogy ez a dolog még várat magára.

„Talán nincs itt az ideje” – legyint.

Azt nem tudjuk, hogy mikor van itt valaminek is az ideje, de abban megegyezünk, hogyha önmagát rendbe rakja, akkor majd biztosan lesz olyan férfi is a környékén, akit érdekelni fog, hogy miként telt a napja, és milyen új kihívások érkeztek a gyereknevelésben. Talán valaki olyan lesz a befutó, aki nem megmondani akarja, hogy mit tegyen az anyuka, hanem elmeséli, hogy ő mit lát a helyzetben, ő hogyan oldaná ezt meg.

„Az a legnagyobb baj, Nelli – kezdi a randi beszámolót – hogy a férfiak zöme negyven felett nem akar elsősorban társ lenni. Sértettek, leckéztetni akarnak, hogy bűnhődjek az ex-nő vétkei miatt. Nem kíváncsiak a nőkre, csak el akarnak venni valamit, amit esetleg az előző házasságukban feladtak. Nem kialakítani akarnak, hanem letarolni. Azt sem értik meg, hogy egy egyedülálló anya nem tud elszaladni este nyolckor egy találkára, és azt sem lehet, hogy egy párnapos beszélgetés után már beengedjem őt az otthonunkba. Idő kell az érett nőnek, az anyának, aki a gyermekével alkot egy közösséget. Persze, tudom, hogy nekem is kell adni valamit, hogy fenntartsam az érdeklődését, és a szex általában meg is felel erre a célra. Hiszen sokszor egyáltalán nem is független a férfi, nem akarja elhagyni a családját sem, csak hónapokra elmaradt az otthoni szex. Több ilyen esetbe futottam bele, de belefáradtam, így inkább nem is randizom senkivel.”

Hogyan tudna a párkeresés jól működni a 40 feletti anyák számára? – kérdezem.

„Ebben az életkorban már valaki családos, vagy elvált, vagy az anyjával lakik, és csak egy újabb eltartót keres magának. Ha nem csak a szex vagy a kiszolgálás miatt keresgélnének, akkor elfogadnák, hogy idő kell ahhoz, hogy megismerjük egymást, és közel engedjem magamhoz, az életemhez. Ha őszinte, akkor nem egy rossz házasságban, hanem már egyedül él. De sokan csak akkor lépnek le, ha már van új nő a láthatáron. Igazából elég sok nő kapkod a pasik után, úgyhogy talán végtelen jó dolgukban “megtehetik”, hogy hazudoznak. Az is jó lenne, ha elfogadnák, hogy egy egyedülálló anya számára az esti program nem a helyi bárban zajlik, hanem a gyerekszobában. Csakhogy a legtöbb férfit az előző pasi által nemzett gyerek jelenléte borzasztóan tudja zavarni.”

Folyamatosan bólogatok, értem a helyzetét. A találkozás után hazaindulok. Az arcom nehezen szokja a hideget, gyorsabban szedem a lábaimat. Elsétálok egy kávézó mellett, az ablakon át látom a mosolygós embereket. Vajon van közöttük első randis anyuka, aki annak érdekében, hogy ne keresgéljen tovább a pasi, szerda este leadta a mamához a gyereket? Míg ezen tűnődöm, a sarkon befordulva egy ovis gyerekkel sétáló párt látok. A kislány az anyukája kezét fogja, a férfi a telefont nyomkodja.

Beugrik Panni utolsó mondata, és azon gondolkozom, hogy az általa említett jelenség mögött amolyan alfa-hím dolog áll-e, vagy az, hogy az anyai gondoskodás, kiszolgáltatás vágya versenyhelyzetet teremt a „két gyerek” között. Vagy valami egészen más áll a háttérben...

A barátnőmmel egyik nap azon filóztunk, hogy negyven felett hogyan a legoptimálisabb a fogamzásgátlás. A legbiztosabb, legbiztonságosabb, legegészségesebb módszert kerestük, és meg is találtuk: nem kell szeretkezni.

Mivel azonban ez egy (be)tarthatatlan állapotot idézne elő, így ezt gyorsan el is vetettük. Meg szerintünk ez az idegállapotra is igen rossz hatással lenne. Így aztán maradt a netfürkészés, hogy vajon milyen alternatívát kínálnak nekünk, negyven felettieknek.

“Drágám, kérj időpontot vasectomiára!”

Hozzáteszem, a számomra legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a férjem vasectomiat kérne, de nem igazán tudtam még meggyőzni őt erről, pedig sokkal egyszerűbb a férfiak meddővé műtése, mint a női sterilizáció. Valahányszor szóba hozom a témát, a férjem türelmesen meghallgat, és miközben azt ecsetelem, hogy miként zajlik a beavatkozás, önkéntelenül is összeszorítja a combjait. Valami azt súgja nekem ilyenkor, hogy nem most fog időpontot kérni.

Felmerülhet a kérdés, hogy kérhet-e ilyet a feleség a férjétől…de a válasz igen, mert bárki kérhet bármit, és bárki elutasíthat bármit. Adódhat a másik kérdés is, hogy miért nem a nő jelentkezik sterilizációra. Magam részéről, még bátorságot kell gyűjtenem, mert azért ez a beavatkozás sokkal nagyobb macera a testnek, és több esély van a szövődmények kialakulására is. Ja, és árban is a duplája.

A hatékonysági arányok

A házasságokban csökkenni szokott az együttlétek száma, ami több okra is visszavezethető, de azért a nem kívánt terhesség miatti félelem is benne van ebben a statisztikában. Sajnos vagy nem, de negyven felett egyáltalán nem javasolt a fogamzásgátló gyógyszerek szedése, pláne azok körében, akik hajlamosak migrénre, vagy trombózisra. A spirál sem mindenki számára ajánlott, és igazából én nem is érzem, hogy azt a méhen belüli eszközt el tudnám fogadni. Persze fejben dől el minden.

Keresve a lehetőségeket, az alábbi adatokat találtam a fogamzásgátló módszerek hatékonyságát illetően:

“A Pearl-index egy arányszám, ami a nem kívánt terhességek számát jelzi egy éven belül 100 tesztelt nőnél, akik azonos konkrét fogamzásgátlási módszert alkalmaztak.”

(forrás: reprofit.cz)

De persze nem csak a fogamzásgátlás a lényeg, hanem a nemi betegségek elkerülése is, abban meg a különböző zselék, és az óvszer az, ami segíteni tud. Ha már óvszer, akkor biztosan mindenkinek van egy sztorija, melyben a gumi elszakadt, de csak akkor vették észre, mikor már mindennel végeztek.  Na, akkor minimum két hétig még biztos, hogy jó sok kérést kiküldtek az univerzumba.

A fenti lehetőségeket és hatékonysági fokokat látva azt hiszem, mégis csak a zárt láb a legbiztonságosabb megoldás  negyven felett. Azonban ebbe még belegondolni sem akarok…

Napjainkban a boldogságkeresés egyik szempontja lett, hogy nem szépet keres az ember, hanem szebbet, nem nagyot, hanem nagyobbat. Sokszor nem boldogtalan az ember, hanem csak boldogabb akar lenni mindazzal, ami körülveszi, és azzal, ami megadatott neki. Viszont a bölcs filozófusok szerint semmi nem fog bennünket boldoggá tenni kint, ha nincs meg a béke bent.

Azonban a boldogság témaköre helyett Attilával most azon elmélkedtünk, hogy vajon mikor van jelentősége a méretnek, és mikor nincs. Noha, a kérdéskört én vetettem fel, még sincs könnyű dolgom, mert nem szeretném, hogy csak szexuális vonalon mozogjunk…

Melyek azok a tárgyak, eszközök, ahol a méret számít a választásodkor?

Laskai Nelli: Például a telefonom kiválasztásakor számított a méret. Kifejezetten olyan mobilt kerestem, aminek kicsi a kijelzője, de hogy elejét vegyük a minden relatív kijelentésnek, szűkítem a jelzőt. Olyat kerestem, amelyik elfér a farzsebemben, és egy kézzel is kiválóan tudok üzenetet írni rajta. Autót már biztosan úgy választanék, hogy jó tágas legyen, kényelmesen elférjek benne, és azért a tévénél sem gond, ha nem kell nagyítóval keresni benne az embereket.  

Szávics Attila: Az ég kék, a zöld fű. Az emberek túlnyomó része két adott dolog közül bizonyosan a nagyobbat fogja választani. A zöldségesnél két paradicsom közül a kerekebbet, és méretesebbet, a tejpultnál a trappista sajtból a félbevágott darabka helyett az egész gurigát választanánk. Mobiltelefonból is a nagyobbra mondjuk azt “na, az de jó lenne”, és a tv-ről is ugyanígy vélekedünk. Ezeket az érzéseket csakis akkor hagyjuk figyelmen kívül, amikor nyomós okunk van rá. Nekem például azért nincs féltégla méretű mobiltelefonom, mert a kisebbet könnyedén zsebre tudom vágni, és hála Istennek a szemem is metszően éles. A nagy telefonok számomra kifejezetten kényelmetlenek, de ha nem kellene magammal hordanom, biztosan nagyot vennék. Lehet hogy egy picit mindannyiunkban ott a megalomán lélek?

Társválasztásnál mennyire számít a leendő partner magassága, súlya?

LN: Számomra fontos, hogy magasabb legyen nálam a férfi, akit társamul gondolok magam mellé. Mondjuk, mivel nem vagyok túl magas, így ez nem egy nehezen tartható kritérium. A férfi súlya annyira nem lényeges, persze a szélsőségekkel most nem számolok. Megjegyzem, a társválasztáshoz ennél több minden együttállása szükséges. A kinézetnél, az első benyomás után, sokkal fontosabb, hogy olyan értékrenddel, szemlélettel rendelkezzen a kiszemelt férfi, amely számomra is elfogadható. 

SZA: Ahány ember, annyi szokás, szoktuk mondani. Van aki szereti a magas nőket – ismerek olyat, aki azt mondja: “minél magasabb, annál jobb” –  és van aki a kicsinyke és törékeny lányokat kedveli. Én személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy a párom magasabb legyen nálam. Furán érezném magam, ha “fel” kellene rá néznem. Persze ez csak a külső, ami egy komolyabb kapcsolódásnál már csak másodlagos szempont.

Elég gyakori kérdés a magazinok hasábjain, hogy vajon tényleg a méret-e a lényeg. Feltételezhető, hogy az érdekli az olvasókat, hogy jobban működtetett párkapcsolatra számíthatnak-e azok az emberek, akik nemi szerve átlag feletti, vagy nagyobb mellmérettel rendelkeznek.

LN: Egyszer egy férfitől azt hallottam, hogy neki a szőke, nagymellű nők a gyengéi, mégis egy vékony, magas, barna hajú nőt vett feleségül. Ő lett a gyermekei anyja, és együtt élnek már vagy húsz éve. A szexuális kapcsolódás tekintetében az a lényeg, hogy a befogadó és az érkező méret passzoljon egymáshoz. Sokkal több ellaposodott kapcsolat van annál, minthogy ezeken a méreteken múljon a törés. A szexuális elakadások többek között azon párokat érintik, akiknél fellép a figyelemhiány, a technikai hiba, vagy kommunikációs problémáik vannak. Épp a napokban olvastam egy tanulmányt, miszerint a kisebb nemi szervvel rendelkező férfiak sokkal kreatívabbak, és odaadóbbak az együttlét során, mert ismerve adottságaikat, többet tesznek meg a párjukért.

SZA: Mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás? Most akkor tényleg nem számít a méret? Vagy mégis? Valószínűleg sosem fogjuk tudni ezt végérvényesen eldönteni. Szerintem semelyik irányba nem jó “kilógni”. A dús keblű hölgyek ugyanúgy szenvednek, mint a piciny mérettel megáldott nőtársaik, csak ők megszabadulni szeretnének tőle. A kis mérettel élő férfiak nagy része frusztrált, mert azt gondolják, hogy ez egy nagy probléma. Pedig szerintem csak meg kell találniuk a hozzájuk passzoló hölgyet. Ennyi az egész. Véleményem szerint itt is, és ott is a középút a jó út.  Egy kapcsolatban nagyon sok múlik a szexualitáson, de ha minden más területen működik a rendszer, akkor nem valószínű, hogy bekövetkezik a kenyértörés. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg egyéb megoldással is “rendben tarthatjuk” a párunk szexualitását.

Azt szokták mondani, hogy a nagyobb mellel rendelkező nők előnyt élvezhetnek a mindennapokban. Vajon ez tényleg így van, vagy csak egy tévhit? És ha ez igaz, akkor vajon a férfiak esetében mi az, ami miatt előnyt tudnak szerezni más férfiakkal szemben?

LN: A filmek, a reklámok szeretik tárgyiasítani a nőket, és ahogy észrevehetjük, a szex adja el a zenét is már egy jó ideje, de azért vannak esetek, amikor épp, hogy hátrányban vannak a nagymellű, vagy túl dekoratív nők, álláskereséskor például. Sok helyen nők az eladók, kiszolgálók, ügyintézők, így azokon a helyeken tuti, hogy nem a nagy mell hoz előnyt a vevőnek. Egy autószerelő műhelyben jobban el tudom képzelni, hogy előnyt élvezhetnek a nők. Vannak férfiak, akik kifejezetten a kisebb mellmérettel rendelkező nőket kedvelik, és nőtársaim, valljuk be, például a kisebb mellű nőkön sokkal jobban mutatnak egyes fazonú ruhák, mint a dús keblűeken. Ha előbbre kellene sorolnom valamiben is a férfiak közül valakit, akkor én úgy képzelem, hogy az alapján részesíteném előnyben, hogy miként viselkedik velem: mennyire tiszteletteljes, milyen kommunikációt alkalmaz, mennyire „tiszta” a kisugárzása, és mosolygós-e.

SZA: Nálam biztosan előnyt élveznének. Komolyra fordítva a szót, a női mellméret olyan, mint férfiaknál a James Bond viselet. Nincs ember, aki ne venné észre. Emlékszem – még a villamossal utazgatós időkből – hogy egy-egy nagy mellű hölgyet a nőtársai jobban megbámulták, mint mi férfiak. Pedig ez a mi kiváltságunk kellene, hogy legyen :). Vagy nem?

Férfiak esetében számomra ez az ing és a zakó párosítása. A hölgyek mindig elolvadnak, ha öltönyt látnak. No meg ha egyenruhát. Abba most nem is mennék bele, hogy ez mit jelent. Legyen egy későbbi cikkünk témája.

Megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy mit gondolnak az egyéjszakás kalandokról. Jellemzően a bulizó fiatalok, a hódító, szélhámos férfiak, és az elhanyagolt háziasszonyok jutottak eszükbe. De vajon tényleg csak a férfiak szeretnek élni ezzel a lehetőséggel? Szávics Attilával mindketten kifejtettük a nézőpontunkat a témát illetően. Már a téma egyeztetésekor is előfordult, hogy ellentétek fogalmazódtak meg bennünk, úgyhogy, kíváncsian vártam, hogy a “férfi agyat” képviselő szerzőtársam milyen válaszokat fog hozni az e heti kérdéssorra.

Jó ötlet egy ilyen testi kapcsolat?

Laskai Nelli: Az egyéjszakás kaland szerintem ritkán fogalmazódik meg ötletként. Inkább az érzések azok, amik életre hívják ezeket az alkalmakat. A vágy érzését pedig racionális érvekkel kiütni olykor talán lehetetlen. 

Szávics Attila: Véleményünk az egyéjszakás kalandokról nagyon eltérőek. Vannak, akik szerit ez a fő bűnök egyike, és pokolra kell jusson, aki valaha is részt vett ilyesmiben. Mások elfogadóbbak, és nem ítélik meg az ilyen rövid kapcsolódást (bár nem is támogatják), és persze vannak azok az emberek, akik ennél többet nem tudnak, vagy egész egyszerűen nem akarnak kivenni a női-férfi kapcsolatokból. Az egyéjszakás kalandok legtöbbször csak a testiségről szólnak, hiszen ennyi idő alatt nehéz kiemelni a másik ember belső értékeit, éppen azért, mert nincs rá elég idő, hogy kiaknázzuk. Hogy jó ötlet-e? Ha úgy érezzük ez az, amire vágyunk, ami a pillanatnyi élethelyzetünkben szükséges, akkor igen. De csak akkor, ha a lélek elbírja. Figyeljük a bensőnket, és csakis akkor, és csakis olyannal, aki erről tud, és Ő is ugyanezt szeretné tőlünk. Minden más esetben kihasználássá válik, mert a másik fél nem sejti, hogy csak egy alkalomban gondolkodunk. Ez pedig sérüléseket okoz.

Ha helyén van kezelve ez a fajta kapcsolat, akkor ideig-óráig adhat pozitív energiákat, de a legtöbb esetben ugyanúgy végződik. Az egyik fél lassan többet kezd el érezni. Ennek pedig nincs egészségesen végződő kimenetele.

Melyik nem és korcsoportra lehet jellemző inkább, hogy egyéjszakás kalandokba bonyolódnak?

LN: Nem ismerem a statisztikát, és nem is hiszem, hogy valódi számokat mutatnának, mert szerintem a nők nem vallanának be minden alkalmat (az őket érő megítélés miatt), míg a férfiak talán túlszámolnák ezeket az akciókat, hogy meglegyen az „alfahím- érzés”. De feltételezem, hogy minél fiatalabb, és minél hosszabb ideig szingli valaki, annál sanszosabb egy ilyen kaland az életében. Velem is fordult elő ilyen kapcsolódás, és a baráti körömből is tudok ilyen helyzetekről. Ezek alapján is megerősödik bennem a gondolat, hogy a fiatal szinglikre jellemzőbb inkább. És mindkét nemre igaz.

SZA: Azokra az emberekre jellemző, akik az életük azon szakaszában vannak, amikor leginkább magukra összpontosítanak. Akár azért, mert nincs idejük, vagy nem akarnak energiát belefektetni a komolyabb szintű kapcsolatkialakításba, akár azért, mert már eleget csalódtak, és úgy gondolják, ez az egy-két alkalom nem fogja őket összetörni lelkileg. Éppen ezért nem gondolnám, hogy korcsoporthoz kellene kötni (bár valószínűleg alátámasztható lenne statisztikákkal, hogy a tinédzserkorban lévők, és a korai negyvenesek választják legtöbbször ezt a kapcsolódási formulát).

Ha nemekre szeretnénk bontani, akkor köztudott és kijelenthető, hogy a férfiak a „kicsapongóbbak” és szabadabb elvűek, bár én ilyenkor azért megkérdezném, hogy „ha a férfiak „egyéjszakáznak” inkább, akkor azt mégis kivel teszik meg? Ugyanazon a pár nőn osztoznak?” Na ugye, kérem.   Vonatkoztassunk ezért inkább el, mind a nemektől, mind a korosztályoktól, és mondjuk azt, hogy azok élnek ebben a miliőben, akik nem kívánnak komolyabb kapcsolatot kialakítani, és nem akarnak külső embereket beemelni az életükbe.

Szükséges-e, hogy szóljunk az alkalmi partnerünknek előre, hogy csak ebben az egy alkalomban gondolkodunk?

LN: Nem tűnik életszerűnek, hogy előre megbeszélik ezt a felek, pedig szerintem úgy lenne fair. Noha sosem tudhatjuk, hogy milyen érzéseket, gondolatokat indít el a találkozás. Talán túl romantikusnak tűnik, de akár párkapcsolat is lehet a kalandból.

SZA: Az, hogy egy egyéjszakás kaland valóban csupán egy alkalomról szól, előre nem tudhatjuk. Kivéve, ha kifejezetten ilyen szabályok mentén indulunk útnak. Ami viszont fontos, hogy ezt kommunikáljuk aktuális partnerünknek. Joga van tudni arról, hogy az Ő személyiségétől és emberi mivoltától függetlenül, mi nem szeretnék hosszabb távú kapcsolatot. Amennyiben ez neki sem gond, akkor minden a „törvényes” keretek között történik.

Mikor járhat sérüléssel az egyéjszakás kaland? Mik a szabályok?

LN: Testi és lelki sérülésekkel járhat, ha nem tisztelik egymást a felek. A szabály azonos, mint az összes szexuális érintkezéskor. A „nem”, az nemet jelent, és ha megegyeznek abban, hogy ez csak egy alkalomra szól, akkor nem ér további kapcsolódásokat, információkat kierőszakolni az alkalmi partnertől. Mindemellett hitegetni sem ér az új partnert a további találkozások reményével.

SZA: Ha az egyik fél többet szeretne a kapcsolódástól. Független ez attól, hogy le lettek e fektetve a szabályok, vagy nem. Ha az érzelmek beindulnak, nem sok mindent lehet tenni. Éppen ezért a legfontosabb szabályok egyike, hogy nem csapjuk be a másikat. Őszinteség! A legfontosabb szabályok egyike, mely minden kapcsolatban tűzoszlopként kell  álljon előttünk. Nem csak a szerelmi életünkben, hanem minden kapcsolatban. Még a kiskutyánkkal is őszintének kell lennünk.

A kalandorok jobb, ha inkognitóban maradnak, vagy „illik” mesélniük magukról, a párkapcsolati hátterükről?

LN: Egy ilyen helyzetben mindenki annyit mond el magáról, amennyit szeretne. Egyébként, előfordul az is, hogy nem is a saját nevükön mutatkoznak be a felek. Hiszen úgysem találkoznak többet… elvileg.

SZA: Akik rutinosak az egyéjszakás kapcsolatokban, bizonyosan menettervvel és kialakított szabályrendszerrel rendelkeznek. Ettől függően vannak olyanok, akik nem csupán a partnerük testét, de a lelkét is igénylik. Kíváncsiak a másikra, érdekli őket az ember is, ott belül – és ezzel párhuzamosan magukat is át merik adni – nem csak fizikai síkokban gondolkodva. Az ilyen típusú emberek szöges ellentéte az, aki csak a legszükségesebbeket árulja el magáról, és a partneréről is a lehető legkevesebbet akarja tudni. Éppen ezért, nem minden esetben hangzanak el a következő kérdések: „Van jelenleg valakid? Férjed? Feleséged? Esetleg családod?” Csakis akkor szükséges ezekről beszélni, ha akarunk. Ha tudni akarjuk ezt az információt, mert segít a további lépésekben, akkor kérdezzük meg bátran.

Egy ilyen együttlét során mennyire legyenek őszinték a felek a vágyaikról?

LN: Az aktus során hasznos, ha úgy zajlik, hogy azt élvezik is az érintettek, és mivel egy ilyen spontán történő szexuális érintkezésnek nincs előzménye, feltérképezési szakasza, célravezetőbb lehet beszélni a vágyakról, irányítani a partnert. Mindezt természetesen úgy, hogy ne bántsuk meg a másik felet. Tisztelni kell a partnert egyetlen éjszakai kaland során is.

SZA: A női-férfi kapcsolat legintimebb része a szexualitás. Ha valahol, akkor itt élet-halál kérdése az őszinteség. Egy-egy elhallgatott, elnyomott vágy, vagy probléma hónapokkal később, óriási problémákat okozva törhet a felszínre. Akár a kapcsolatot is tönkreteheti. A szexuális vágyainkról merni kell beszélni. Ez nem barkóba, és nem torpedó. Kommunikálnunk kell, amit szeretünk, amire vágyunk, és azt is, ami már nem fér bele. Ez nem csak az egyéjszakás kapcsolatoknál fontos, hanem minden kapcsolatnál.

Szabad-e egy baráttal egyéjszakás kalandba bonyolódni?

LN: Törést eredményezhet a barátságban (főleg, ha csapnivaló volt a szex), de az érzéseknek, vágyaknak olykor nehéz parancsolni. Persze, egy rossz élmény után még az is lehet, hogy könnyebb nem beszélni a dologról, és úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.

SZA: Régebben a barát mást jelentett, mint manapság. A mai lazább életszemlélet mellett bekúszott ebbe a kapcsolati formába a szexuális kalandozás is. A barátomban megbízom, rá számíthatok, a barátomat kedvelem, sőt, kötődöm hozzá. A barátom jófej és laza. Miért nem férhet ebbe bele néha a szex is? Jó a kérdés. Nagyon veszélyes vizekre eveznek azok, akik ezt beleveszik a barátság „csomagjukba”. A szexualitás teljesen megváltoztathatja a két fél közötti érzelmeket, és felbillentheti a baráti egyensúlyt. Véleményem szerint onnantól már soha többet nem lehet barátságról beszélni.

A témát illetően a férfiak vagy a nők esetében elfogadóbb a közvélemény?

LN: Egyértelmű, hogy a férfiak esetében elfogadóbb a világ. Sajnos még mindig gyakori a nézet, hogy a férfiakban ösztönösen kódolva van a hódítás, azonban, ha egy nő enged a feltámadt vágyainak, akkor ő egy megbízhatatlan, tiszteletlen nőszemély. Pedig úgy gondolom, a hormonok dolgoznak mindkét esetben…

SZA: A nőket ítéli el jobban a közvélemény, mert az elmúlt évezredekben ez így rögzült. Mivel azonban mára már jelentősen fellazult a szexuális felfogás, ezért kijelenthetjük, hogy szinte kiegyenlítődött a megítélése.

Mi a jó reakció arra, ha a szexuális együttlét után a másik fél elkéri a telefonszámot egy következő éjszakai élmény lehetőségére?

LN: Ha jól érezték magukat együtt, miért ne lehetne folytatása a dolognak? Azt viszont nem tartom fair dolognak, ha egy ilyen esetben hazugsággal folytatódik a reggel, és hamis telefonszámot ad meg valaki, vagy hitegetni kezdi a partnert, miközben pontosan tudja, hogy nem fogja többet keresni őt.

SZA: Őszintén kell reagálni erre is. Ha van esély a folytatásra, ne álljunk hát ellen. Ha azonban biztosak vagyunk abban, hogy nem akarunk többet, kedvesen, de lényegre törően közöljük. Bizonyosan megérti majd.

Egy barátnőmmel arról beszéltünk, hogy milyen előnye van az idősödésnek. De nem csak saját magunkat megfigyelve, hanem a férfiakról is véleményt képet alkottunk. A vízválasztó vonalnak megint a negyvenedik életévet helyeztük, így a megfigyeléseinket negyven alatti és feletti időszakra osztottuk.

Ahogy idősödnek a férfiak, úgy változik a megjelenésük, a gondolatviláguk, és a cselekvéseik – ebben egyező véleményen voltunk. Persze ez így elég általános, úgyhogy kicsit nagyító alá vettük az egészet, és az alábbiakat állapítottuk meg.

Amit a negyven feletti férfiakban kedvelünk:

• nem hordják a térdüknél a farmer nadrág ülepét
• szívesen vesznek fel inget, zakót és tudják is ízlésesen viselni
• nem játszanak egész nap a mobilon, vagy konzolon
• ismerik, és kedvelik a minőségi ételeket
• nem isznak ócska italokat
• tudják, hogy mit kell mondaniuk egy nőnek ahhoz, hogy ő „jó nőnek, különlegesnek” érezze magát
• vannak céljaik a mindennapokban, nem ijednek meg a kudarctól
• zavartság nélkül tudnak beszélni a menstruációról, a szülésről, a női higiéniai termékekről
• nem csinálnak mindenből viccet
• egyre jobban meghagyják a másik ember szabadságát, értékelni tudják az élet fontos pillanatait
• minőségi nyaralásokra törekszenek
• megbízhatóan, óvatosan vezetnek
• nem csak az alpári viccek szórakoztatják őket
• tájékozottak a nagyvilág dolgaiban
• a szexben nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekszenek
• tisztelik a nőt, és nem leigázni akarják őket
• ritkán vagy soha nem írja az üzenetet rövidített szleng szavakkal (vok, h, hol lax?), hanem inkább telefonál, sőt leginkább a személyes találkozást preferálja

Persze, a negyven alatti pasiknak is számos erényük van, azt majd lehet, hogy egy másik posztban vesszük górcső alá.

Kövess bennünket Facebookon is!