Megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy mit gondolnak az egyéjszakás kalandokról. Jellemzően a bulizó fiatalok, a hódító, szélhámos férfiak, és az elhanyagolt háziasszonyok jutottak eszükbe. De vajon tényleg csak a férfiak szeretnek élni ezzel a lehetőséggel? Szávics Attilával mindketten kifejtettük a nézőpontunkat a témát illetően. Már a téma egyeztetésekor is előfordult, hogy ellentétek fogalmazódtak meg bennünk, úgyhogy, kíváncsian vártam, hogy a “férfi agyat” képviselő szerzőtársam milyen válaszokat fog hozni az e heti kérdéssorra.

Jó ötlet egy ilyen testi kapcsolat?

Laskai Nelli: Az egyéjszakás kaland szerintem ritkán fogalmazódik meg ötletként. Inkább az érzések azok, amik életre hívják ezeket az alkalmakat. A vágy érzését pedig racionális érvekkel kiütni olykor talán lehetetlen. 

Szávics Attila: Véleményünk az egyéjszakás kalandokról nagyon eltérőek. Vannak, akik szerit ez a fő bűnök egyike, és pokolra kell jusson, aki valaha is részt vett ilyesmiben. Mások elfogadóbbak, és nem ítélik meg az ilyen rövid kapcsolódást (bár nem is támogatják), és persze vannak azok az emberek, akik ennél többet nem tudnak, vagy egész egyszerűen nem akarnak kivenni a női-férfi kapcsolatokból. Az egyéjszakás kalandok legtöbbször csak a testiségről szólnak, hiszen ennyi idő alatt nehéz kiemelni a másik ember belső értékeit, éppen azért, mert nincs rá elég idő, hogy kiaknázzuk. Hogy jó ötlet-e? Ha úgy érezzük ez az, amire vágyunk, ami a pillanatnyi élethelyzetünkben szükséges, akkor igen. De csak akkor, ha a lélek elbírja. Figyeljük a bensőnket, és csakis akkor, és csakis olyannal, aki erről tud, és Ő is ugyanezt szeretné tőlünk. Minden más esetben kihasználássá válik, mert a másik fél nem sejti, hogy csak egy alkalomban gondolkodunk. Ez pedig sérüléseket okoz.

Ha helyén van kezelve ez a fajta kapcsolat, akkor ideig-óráig adhat pozitív energiákat, de a legtöbb esetben ugyanúgy végződik. Az egyik fél lassan többet kezd el érezni. Ennek pedig nincs egészségesen végződő kimenetele.

Melyik nem és korcsoportra lehet jellemző inkább, hogy egyéjszakás kalandokba bonyolódnak?

LN: Nem ismerem a statisztikát, és nem is hiszem, hogy valódi számokat mutatnának, mert szerintem a nők nem vallanának be minden alkalmat (az őket érő megítélés miatt), míg a férfiak talán túlszámolnák ezeket az akciókat, hogy meglegyen az „alfahím- érzés”. De feltételezem, hogy minél fiatalabb, és minél hosszabb ideig szingli valaki, annál sanszosabb egy ilyen kaland az életében. Velem is fordult elő ilyen kapcsolódás, és a baráti körömből is tudok ilyen helyzetekről. Ezek alapján is megerősödik bennem a gondolat, hogy a fiatal szinglikre jellemzőbb inkább. És mindkét nemre igaz.

SZA: Azokra az emberekre jellemző, akik az életük azon szakaszában vannak, amikor leginkább magukra összpontosítanak. Akár azért, mert nincs idejük, vagy nem akarnak energiát belefektetni a komolyabb szintű kapcsolatkialakításba, akár azért, mert már eleget csalódtak, és úgy gondolják, ez az egy-két alkalom nem fogja őket összetörni lelkileg. Éppen ezért nem gondolnám, hogy korcsoporthoz kellene kötni (bár valószínűleg alátámasztható lenne statisztikákkal, hogy a tinédzserkorban lévők, és a korai negyvenesek választják legtöbbször ezt a kapcsolódási formulát).

Ha nemekre szeretnénk bontani, akkor köztudott és kijelenthető, hogy a férfiak a „kicsapongóbbak” és szabadabb elvűek, bár én ilyenkor azért megkérdezném, hogy „ha a férfiak „egyéjszakáznak” inkább, akkor azt mégis kivel teszik meg? Ugyanazon a pár nőn osztoznak?” Na ugye, kérem.   Vonatkoztassunk ezért inkább el, mind a nemektől, mind a korosztályoktól, és mondjuk azt, hogy azok élnek ebben a miliőben, akik nem kívánnak komolyabb kapcsolatot kialakítani, és nem akarnak külső embereket beemelni az életükbe.

Szükséges-e, hogy szóljunk az alkalmi partnerünknek előre, hogy csak ebben az egy alkalomban gondolkodunk?

LN: Nem tűnik életszerűnek, hogy előre megbeszélik ezt a felek, pedig szerintem úgy lenne fair. Noha sosem tudhatjuk, hogy milyen érzéseket, gondolatokat indít el a találkozás. Talán túl romantikusnak tűnik, de akár párkapcsolat is lehet a kalandból.

SZA: Az, hogy egy egyéjszakás kaland valóban csupán egy alkalomról szól, előre nem tudhatjuk. Kivéve, ha kifejezetten ilyen szabályok mentén indulunk útnak. Ami viszont fontos, hogy ezt kommunikáljuk aktuális partnerünknek. Joga van tudni arról, hogy az Ő személyiségétől és emberi mivoltától függetlenül, mi nem szeretnék hosszabb távú kapcsolatot. Amennyiben ez neki sem gond, akkor minden a „törvényes” keretek között történik.

Mikor járhat sérüléssel az egyéjszakás kaland? Mik a szabályok?

LN: Testi és lelki sérülésekkel járhat, ha nem tisztelik egymást a felek. A szabály azonos, mint az összes szexuális érintkezéskor. A „nem”, az nemet jelent, és ha megegyeznek abban, hogy ez csak egy alkalomra szól, akkor nem ér további kapcsolódásokat, információkat kierőszakolni az alkalmi partnertől. Mindemellett hitegetni sem ér az új partnert a további találkozások reményével.

SZA: Ha az egyik fél többet szeretne a kapcsolódástól. Független ez attól, hogy le lettek e fektetve a szabályok, vagy nem. Ha az érzelmek beindulnak, nem sok mindent lehet tenni. Éppen ezért a legfontosabb szabályok egyike, hogy nem csapjuk be a másikat. Őszinteség! A legfontosabb szabályok egyike, mely minden kapcsolatban tűzoszlopként kell  álljon előttünk. Nem csak a szerelmi életünkben, hanem minden kapcsolatban. Még a kiskutyánkkal is őszintének kell lennünk.

A kalandorok jobb, ha inkognitóban maradnak, vagy „illik” mesélniük magukról, a párkapcsolati hátterükről?

LN: Egy ilyen helyzetben mindenki annyit mond el magáról, amennyit szeretne. Egyébként, előfordul az is, hogy nem is a saját nevükön mutatkoznak be a felek. Hiszen úgysem találkoznak többet… elvileg.

SZA: Akik rutinosak az egyéjszakás kapcsolatokban, bizonyosan menettervvel és kialakított szabályrendszerrel rendelkeznek. Ettől függően vannak olyanok, akik nem csupán a partnerük testét, de a lelkét is igénylik. Kíváncsiak a másikra, érdekli őket az ember is, ott belül – és ezzel párhuzamosan magukat is át merik adni – nem csak fizikai síkokban gondolkodva. Az ilyen típusú emberek szöges ellentéte az, aki csak a legszükségesebbeket árulja el magáról, és a partneréről is a lehető legkevesebbet akarja tudni. Éppen ezért, nem minden esetben hangzanak el a következő kérdések: „Van jelenleg valakid? Férjed? Feleséged? Esetleg családod?” Csakis akkor szükséges ezekről beszélni, ha akarunk. Ha tudni akarjuk ezt az információt, mert segít a további lépésekben, akkor kérdezzük meg bátran.

Egy ilyen együttlét során mennyire legyenek őszinték a felek a vágyaikról?

LN: Az aktus során hasznos, ha úgy zajlik, hogy azt élvezik is az érintettek, és mivel egy ilyen spontán történő szexuális érintkezésnek nincs előzménye, feltérképezési szakasza, célravezetőbb lehet beszélni a vágyakról, irányítani a partnert. Mindezt természetesen úgy, hogy ne bántsuk meg a másik felet. Tisztelni kell a partnert egyetlen éjszakai kaland során is.

SZA: A női-férfi kapcsolat legintimebb része a szexualitás. Ha valahol, akkor itt élet-halál kérdése az őszinteség. Egy-egy elhallgatott, elnyomott vágy, vagy probléma hónapokkal később, óriási problémákat okozva törhet a felszínre. Akár a kapcsolatot is tönkreteheti. A szexuális vágyainkról merni kell beszélni. Ez nem barkóba, és nem torpedó. Kommunikálnunk kell, amit szeretünk, amire vágyunk, és azt is, ami már nem fér bele. Ez nem csak az egyéjszakás kapcsolatoknál fontos, hanem minden kapcsolatnál.

Szabad-e egy baráttal egyéjszakás kalandba bonyolódni?

LN: Törést eredményezhet a barátságban (főleg, ha csapnivaló volt a szex), de az érzéseknek, vágyaknak olykor nehéz parancsolni. Persze, egy rossz élmény után még az is lehet, hogy könnyebb nem beszélni a dologról, és úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.

SZA: Régebben a barát mást jelentett, mint manapság. A mai lazább életszemlélet mellett bekúszott ebbe a kapcsolati formába a szexuális kalandozás is. A barátomban megbízom, rá számíthatok, a barátomat kedvelem, sőt, kötődöm hozzá. A barátom jófej és laza. Miért nem férhet ebbe bele néha a szex is? Jó a kérdés. Nagyon veszélyes vizekre eveznek azok, akik ezt beleveszik a barátság „csomagjukba”. A szexualitás teljesen megváltoztathatja a két fél közötti érzelmeket, és felbillentheti a baráti egyensúlyt. Véleményem szerint onnantól már soha többet nem lehet barátságról beszélni.

A témát illetően a férfiak vagy a nők esetében elfogadóbb a közvélemény?

LN: Egyértelmű, hogy a férfiak esetében elfogadóbb a világ. Sajnos még mindig gyakori a nézet, hogy a férfiakban ösztönösen kódolva van a hódítás, azonban, ha egy nő enged a feltámadt vágyainak, akkor ő egy megbízhatatlan, tiszteletlen nőszemély. Pedig úgy gondolom, a hormonok dolgoznak mindkét esetben…

SZA: A nőket ítéli el jobban a közvélemény, mert az elmúlt évezredekben ez így rögzült. Mivel azonban mára már jelentősen fellazult a szexuális felfogás, ezért kijelenthetjük, hogy szinte kiegyenlítődött a megítélése.

Mi a jó reakció arra, ha a szexuális együttlét után a másik fél elkéri a telefonszámot egy következő éjszakai élmény lehetőségére?

LN: Ha jól érezték magukat együtt, miért ne lehetne folytatása a dolognak? Azt viszont nem tartom fair dolognak, ha egy ilyen esetben hazugsággal folytatódik a reggel, és hamis telefonszámot ad meg valaki, vagy hitegetni kezdi a partnert, miközben pontosan tudja, hogy nem fogja többet keresni őt.

SZA: Őszintén kell reagálni erre is. Ha van esély a folytatásra, ne álljunk hát ellen. Ha azonban biztosak vagyunk abban, hogy nem akarunk többet, kedvesen, de lényegre törően közöljük. Bizonyosan megérti majd.