Napjainkban nagyon könnyű kapcsolatot létesíteni és bizony nagyon könnyű eltűnni is a hódítás után. Csak egy kattintás, és az addigi klaviatúrakattogás után már csak a néma csönd, a bannolás vagy a törlés marad hátra.

A "ghosting" egy létező kifejezés arra az esetre, amikor a beszélgetések, randik után lezárás nélkül tűnik el valaki a meghódított, általa "megszelídített" ember mellől.  És bizony, igen gyakori jelenség.

Még mielőtt megbélyegezne valaki is, hogy csak a férfiakról írok ebben a témakörben, jelzem, tudom, hogy nőkre is jellemző ez a lelépési forma, úgyhogy: Hölgyeim, ti se lépjetek le szó nélkül valaki életéből. Az sem neki, sem nektek nem tesz jót.

Most viszont mégis női szemmel írom ezt a bejegyzést, mert több ismerősöm is járt már úgy, hogy megismerkedtek egy férfival, akivel nagyon jókat beszélgettek telefonon, értelmes, kedves üzeneteket váltottak, és egyszer csak nem jött válasz az utolsó kérdésre... és az utána következőkre sem... és már az ismerőslistáról is kikerültek. Mindezt egy szó nélkül.

Mi lehet az oka, ha valaki, akivel eddig kedélyesen elcsevegtél, eltűnik a cyber szobádból?

Első körben nyilván saját magát kezdi el górcső alá venni az ember. Talán valami rosszat mondtam? Megijesztettem? Megbántottam? Nem tetszem neki?

Még ha realizálódott is ebből valamelyik, nem ez az oka. 

A szó nélküli eltűnés oka, hogy az adott személy nem meri vállalni mindazt, amit érez, amit gondol. Gyáva odaállni - még ha csak virtuálisan is - a másik elé, és azt mondani, vagy írni, amit valóban gondol a helyzetről. (Felteszem, elég bajos lett volna jól működtetett párkapcsolatban élni vele, szóval nem nagyon érdemes bánkódni azon, hogy eltűnt.)

Mert kedves Uraim, lehet szépen is zárni egy - a másik által talán többre becsült - kapcsolatot.

Mit lehet mondani, ami enyhíti egy illúzió elvesztésének fájdalmát?
Vélhetően semmi nem fogja enyhíteni a fájdalmat, ha az egyik fél többet akart volna a másiktól, mint a puszta barátság, de mégsem rombol akkorát a szakítás. Mert végülis miről van szó ilyen esetben? Mindkét félnek van egy elképzelése, hogy milyen párkapcsolatban, milyen emberrel szeretnének élni, és ez a két elképzelés nem egyezik.

Mit lehetne mondani a szó nélküli eltűnés helyett?

Például:

• Nagyon örülök, hogy megismertelek, de nincs meg bennem az az érzés, amivel téged boldoggá tudnálak tenni.
• Jobban tisztellek annál, minthogy raboljam az idődet, vagy megbántsalak.
• Mivel értékes embernek tartalak, nem szeretném a barátságodat elveszíteni, ezért tudd, hogy bármikor számíthatsz rám, ha bajban vagy, ha segíteni tudok neked.
• Öröm volt megismerni egy ilyen nagyszerű embert, mint amilyen te vagy.
• Köszönöm, hogy tanulhattam tőled, de most elköszönök, mert mindkettőnk ideje értékesebb annál, hogy elvesztegessük egy olyan kapcsolódásra, melyben nem leszünk boldogok.
• Bárcsak úgy éreznék irántad, hogy a tenyeremen hordozhassalak. Sajnos, nem tudom ezt megadni neked, és szeretném, ha helye lenne másnak az életedben.

Nem mindenkit vigasztalnának ezek a mondatok, de ha őszinte a viszony, akkor azért mégis csak jobb egy ilyen zárás, mint szellem módjára felszívódni.

A nő 40 felett (és előtte is) megérdemli azt, hogy a férfi őszinte legyen hozzá, és ne hagyja kétségek között, ha már egyszer megszólította, randira hívta őt.

Az őszinte tiszta zárás egy egyszerűbb továbblépést eredményez, és a hitet is visszaadja abban, hogy lehet még szeretet-, és tiszteletteljes kapcsolódás két ember között.

A mozaik család boldog, és mindenki számára elégedett működtetése általában nem annyira könnyű folyamat, mint amennyire a megismerkedéskor gondolják a párok. Én gyerekem, te gyereked, exek… Ezt a témát jártuk ma körbe.

Mennyire befolyásolná a párkapcsolati választásodat, ha a szerelmednek már lenne előző házasságából származó gyermeke?

Laskai Nelli: A szerelemben az embert, a lelket látom, tehát a vonzalom, a vágy, a kapcsolódási szándék nem lenne ettől gyengébb. Fontolóra venném, hogy mennyire vagyok képes elfogadni azt a csatolt csomagot, amivel ő érkezni tud a kapcsolatba. Megpróbálnám feltérképezni, hogy milyen nehézségek várhatóak, és hogyan tudom azokat majd megoldani. Tisztában kell lennem azzal, hogy mi a célom ezzel a párkapcsolattal, mit vagyok hajlandó megtenni az új családi rendszer kialakításáért és fenntartásáért. Hiszen a szerelem múlandó, de a kialakított rendszer továbbra is ott marad.

Szávics Attila: Ismerek olyan embert – és biztosan nem Ő az egyetlen – akinél kizáró ok a gyermekkel érkező partner. Úgy érzi, így nem tudna a „nulláról”, tisztán indulni a kapcsolat. Érthető és teljesen elfogadható gondolatok ezek, hiszen ha a gyermek folyamatosan a múltat juttatná eszébe, és emiatt sohasem tudna igazán a jelenben lenni, akkor nem tudna kiteljesedni a kapcsolatban sem.

Az én véleményem azonban az, hogy ha valakit igazán szeretek, és igazán akarok, akkor el kell tudnom fogadni egy ilyen felállást is.  A legfontosabb kérdés számomra ebben a helyzetben az, hogy a partnerem hajlandó-e a gyermekvállalásra. Egy nagy szerelemnél bizonyosan belemennék egy ilyen kapcsolatba. A gyermek is adhat hozzá értéket a kapcsolat építéséhez, fejlődéséhez.

Mi az előnye/hátránya egy ilyen kapcsolatnak? 

LN: Minden kapcsolódás tanít. Egy ilyen kapcsolat a nehézségek mellett számos előnyt is tartogat. Például fejleszti a logisztikai érzéket, és éles tükörként megmutatja mindazt, amik vagyunk. A gyengeségeinket, erősségeinket. Az előnyei között említeném, hogy családként élhetünk azzal, akit választunk magunknak, még akkor is, ha már nem születhet közös gyerekünk. Láthatjuk, hogy a gyermeke nevelése körüli feladatokban, az exével történő kapcsolódásban milyen minőségben vesz részt. Ez sokat elárul nekünk arról, hogy a szívünk választottja hogyan működik az anyuka, apuka szerepben. Láthatóvá válik, hogy mennyire türelmes, gondoskodó, szeretetteljes, felelősségvállaló ember. A hátránya, hogy sosem leszünk “csak mi”. Kicsit olyan, mint másodikként születni a családba. Van már nélkülünk szerzett élményhalmaz, amit el kell fogadnunk, és azt is, hogy az ex-társával a szülőségben örökre össze lesz kötve.

SZA:  Hátrány lehet, ha a kedvesünk nem szeretne több gyermeket.

Mi lehet a könnyebb verzió? Ha csak az egyik félnek van gyermeke, vagy ha mindkettő hoz gyermekeket az új családba?

LN: Szerintem a könnyebbséget minden esetben az egymás iránt érzett szeretet, tisztelet, a türelem, és a fejlett logisztikai képesség adja meg. Az biztos, hogy minden verzióban tudni kell hátra sorolni az egót, és előre venni a lelki megközelítését a dolgoknak. Ha a cél tiszta, és a csapatjátékra való hajlandóság is megvan, akkor mindenki hozzá tud járulni ahhoz, hogy gördülékenyen működhessen az új felállás.

SZA: Ha mindkét fél gyermekkel érkezik a kapcsolatba, az könnyíthet az új – nagy családi – élet kialakításán. Nem csak mi, de gyermekeink is egy új kapcsolat ajtajában találják magukat. Ha nem csak egy felnőttet kell elfogadniuk, megérteniük, hanem a vele élő gyermekét is, az könnyíthet a beilleszkedésükön. A gyermek közvetítő lehet a felnőttek és a másik gyerek között is. Ez mind kommunikációban, mind érzelmekben segítség lehet.

Hogyan lehet kialakítani egy jól működő mozaik családot? Kinek a feladata szeretetteljes légkört teremteni az új családban?

LN: Mindenki a saját tetteinek megválasztásával teremti a légkört a családban. Adott helyzetekben el kell tudni engedni, hogy “eddig mi így csináltuk, ezután is csak így lehet” hozzáállást. Mivel a felnőttek „dolga” a példamutatás, így a  légkör kialakítása is mindenképp az ő feladatuk, közösen. Ha jó példát mutatnak, akkor a gyerekek szándék szintjén követni fogják őket.

SZA: Egyértelműen a két szülő együttes és közös feladata, a pozitív és békés légkör kialakítása. Mindkét fél feladata a saját gyermekét a közösségbe integrálni.

Melyek azok az érzések, gondolatok, tényezők, amelyek veszélyeztethetik a mozaik családban együtt élő felnőttek (és gyerekek) kapcsolatát?

LN: Minden olyan gondolat vagy tett, amiben nem jelenik meg a szeretet. Például a kritizálás, a játszmázás, a haragtartás, a belátás hiánya…

SZA: Egy mozaik családban elengedhetetlen és megkerülhetetlen a nagyfokú empátia, elfogadás, türelem és megértés. Mindkét fél gyermekét egyformán kell szeretni, nevelni és fegyelmezni. A legnagyobb hiba, ha saját gyerekünket előtérbe helyezzük. Többet engedünk meg neki, vagy jobban bánunk vele, mint a másik gyerekkel. Ez szomorúságot okoz, értelmezhetetlen helyzeteket teremt (mindkét gyermek fejében), és hosszútávon hatalmas károkat okozhat.

Óhatatlanul felütheti a fejét a féltékenység az ex-re. Mivel lehet oldani azt egy ilyen helyzetben?

LN: A féltékenységben ott a félelem, hogy nem vagyok annyira előkelő helyen a társam szívében ahhoz, hogy az általam biztonságosnak vélt körülményeket meg tudjam tartani. Így a szeretetlenségtől való félelem olyan gondolatokat képes elindítani, melyek rombolják a kapcsolatot. Mindhárman tudnak tenni azért, hogy ne alakuljon ki félreérthető helyzet. Az új pár életében az átláthatóság, a félelmek átbeszélése, a bizalom erősítése tud segíteni, de csak akkor lesz igazán hatékony, ha a féltékeny fél dolgozik a féltékenységet generáló gondolatain. Egy ex-nek mindig helye lesz a családban, azonban lehetséges erre egy potenciális veszélyforrás helyett hálával tekinteni. Azzal, hogy ő ott van, ahol most van, lehetőséget nyitott az új párnak arra, hogy egymásra találjanak.

SZA: Ha kedvesünknek már van gyermeke, úgy valószínűleg tisztában vagyunk azzal, hogy nem csak a gyereket, de az édesapa/édesanya időnkénti fel-felbukkanását is meg kell szoknunk. Ez ellen semmit sem tehetünk, és nem is szabad ezt akadályoznunk! Ha barátságosak és elfogadóak vagyunk az ex-el, azzal nem tudunk hibázni. Sőt. Nem csak a kedvesünk szemében fogunk nőni, de a volt párját is lekenyerezzük. Nem kell a legjobb cimboránkként üdvözölnünk és a különleges alkalomra félretett whiskey-t sem kell megbontanunk miatta, de pár jó szóba nem fogunk belehalni. Viszont szimpátiát és tiszteletet kivívhatunk vele magunknak. És az már éppen elég.

A szerelemtől, vagy a vágytól bezsongott ember könnyen esik abba a hibába, hogy szexuális tartalmú üzenetet, képeket küldjön a szeretett pasi számára.

Úgyis kitörli – gondolja, viszont nem árt tudni, hogy ami kiment az éterbe, az örökre megmarad valahol, és visszaélésnek, zsarolásnak nyithat kaput. Még akkor is, ha a fogadó fél „megígérte”, hogy meg fogja semmisíteni az üzenetet.

40 felett az ígéreteknek nem illik bedőlni.

Szóval, ha valaki azt kéri, hogy dobj át egy pucér képet magadról, akkor mérlegelj, hogy mi történik majd a képeddel, az üzenettel, ha már nem lesztek annyira jóban, vagy ha tök részegen a haverjainak körbemutogatja. Izgalmasan hangzik? Akkor már nem lesz az, ha valamelyik jó barát feldobja közszemlére a világhálóra.

Összegyűjtöttem 3 szabályt, amit érdemes betartani ahhoz, hogy soha semmilyen körülmények között ne tudjon senki visszaélni az üzeneteiddel:

1. Ne készíts pucér képet magadról. (minek, hiszen a tükörben is láthatod a csodás tested valahányszor csak akarod.)
2. Ne tarts pucér képet magadról a telefonodban. (minek, hiszen a tükörben bármikor láthatod magad)
3. Ne küldj másnak pucér képet magadról. (minek, hiszen bármikor találkozhattok és levetkőzhetsz előtte. Ja, valamiért ez tilos? Akkor pláne ne menj bele a képküldésbe se.)

Tudom, hogy nehéz megállni, hogy teljesítsük szerelmünk kérését, (hiszen olyan szépen tudnak kérni... ) vagy csak a hódítási vágytól fűtve, az elismerés bezsebelése érdekében ne mutogassuk neki azt, amiről épp lemarad, de érdemes a józan észre hallgatni. Ha épp nem vagyunk birtokában, akkor hűtsük le magunkat egy kád langyos vízben.

A női agy - férfi agy véleménysorozat mai témaköre is gyakran készteti gondolkodásra az embert. Nem csak a társukat keresők, de a kapcsolatukban megrekedt párok is kutatni szokták a korkülönbségben az elakadásuk okát. Most ebben a témában kerül egymás mellé egy férfi és egy női vélemény.

Mi az, ami szerinted elfogadható korkülönbség egy párkapcsolatban?

Laskai Nelli: Úgy gondolom, hogy minden elfogadható, amiben az érték megjelenik. A szeretet áramoltatásában, a lelki kapcsolódások megélésében nincs jelentősége az időnek, ez csak a fizikai világ viszonyítási pontja. Szerintem a jól működő kapcsolatokban az érzések helyén kezelése, és a vágyott cél megéléséért tett tudatos döntések számítanak. Ezek megléte pedig nem feltétlenül a kor kérdése, hanem inkább az érzelmi, a lelki érettségen, a személyiség fejlettségi fokán múlik, azon, hogy mennyire merünk engedni a lélek vonzásának az ego helyett.

Szávics Attila: Bevallom férfiasan, vártam a következő heti témakört, mint nyugdíjas néni a postást, és amikor végre beleolvashattam az üzenetbe, nem csalódtam. Ismét fogós kérdéseket fogunk megválaszolni.

A kor önmagában nem lényeges – mondhatni – csak egy szám, mely a születésünk óta elketyegett időt jelzi.  Annál fontosabb viszont a szellemi kapacitás, az életfelfogás és az azonos gondolkodásmód. Itt tud elbukni nagyon-nagyon sok kapcsolat.  Ha nem vagyunk egy szinten, nem fogjuk tudni megérteni egymást, és ez gyorsan kivéreztetheti a szerelmünket. Képzeljünk el egy várost, ahol az ott élő emberek egyáltalán nem ismerik az életkorukat. Vajon mennyien kapcsolódnak korban „hozzájuk illő” partnerrel? Valószínűleg nem sokan. Vajon érdekelné őket a párjuk életkora? Nem hinném.

Mit szólnak viszont a családtagjaink, barátaink, közeli ismerőseink, amikor közöljük velük, hogy nagyobb a korkülönbség, mint amit a szokások és az elvárások megkívánnak? Ez lehet a kapcsolódás rákfenéje. Ha mindenhol bizonygatnunk kell, hogy a partnerünk igenis megfelelő, az egy idő után megkeserítheti a kapcsolatot. Nyilván ez rólunk szól, és az életet úgy kell élni, hogy ne törődjünk mások véleményével, de azért a közeli hozzátartozóink mondandója mindig lényeges.

Melyik kapcsolódásnak van több előnye: ha azonos életkorú a pár, ha fiatalabb a férfi, vagy ha fiatalabb a nő?

LN: Kutatási eredményekre hagyatkozva azt válaszolom, hogy annak mutatkozik nagyobb előnye, ha a férfi csak pár évvel idősebb.

SZA: Az elmúlt évezredek tapasztalatai szerint az a jobb, ha a férfi idősebb, de a mai világban már simán belefér, a fordított felállás is. Egyre több ilyen példát láthatunk.

Melyik lehet a válásra legesélyesebb korosztály párosítás?

LN: Statisztikák szerint az, ahol több mint 10 év a korkülönbség. Őket követik az egykorúak, míg a befutó az, ha a nő pár évvel fiatalabb. Érdekes, hogy egy rosszul működtetett házasságban előforduló hűtlenség esetén a szeretői viszonyokban mégsem ragaszkodnak az emberek a kimutatás által vázolt választáshoz.  A munkám során gyakran találkozom olyan problémás párokkal, ahol a nő 40 néhány, a férje pedig 50 feletti. Ott azért gyakran rezeg a léc, de nem hiszem, hogy a korkülönbség miatt, hanem azért, mert ez az időszak amúgy is egy nehezített pálya mindenki számára. Például ilyenkor már a gyerekek elég nagyok, hogy ne igényeljenek egész napos figyelmet, és az anyák, akik kb. húsz évig elfojtották az igényeiket, ilyenkor szeretnének újra magukra találni. A férjek pedig ekkorra jó esetben kiépítették már karrierjüket, szívesen dőlnének hátra a kényelmes otthonukban. A nőkön nagy a nyomás ebben az életkorban, hiszen a családdal, a szülőkkel, a munkavállalással, és a saját testi-lelki változásaival is meg kell birkóznia. Könnyen magányossá, és elkeseredetté válhat. Mivel nem működnek csapatként, ilyenkor erős megvilágításba kerül az a távolság, ami addig kialakult közöttük, és gyakran a kivonódás tűnik a könnyebb megoldásnak.

SZA: Nem kötném ezt korosztályhoz, hiszen két ember az élet bármely szakaszában eltávolodhat egymástól.

Ha mégis ki kellene emelnem:

A legkritikusabb helyzetben, a tinédzser korban „életük szerelme” mellett elköteleződő, és ahhoz akár egy évtizeden át is ragaszkodó párok vannak. Biztosan mindannyian találkoztunk már olyanokkal, akik piszkosul fiatalon ismerkedtek meg, és huszonéves korukra teljesen eltávolodtak egymástól. Azt mondták, hogy a társuk egy teljesen más emberré formálódott, mint akinek anno örök hűséget fogadtak. Mindketten a csodás múltat keresik, széteső kapcsolatukban, és nem értik, miért változott meg minden. Ennek egyszerű oka van. Személyiségünk formálódása ebben az életszakaszban a legdrasztikusabb. Arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett életélmények kimaradhatnak. Fiatalon az a dolgunk, hogy ismerkedjünk, tapasztaljunk, hogy egyáltalán felismerjük és megértsük a másik nemet, és ezen tapasztalok által saját magunkat is. Mi az igényünk, mi jó nekünk, és mi nem.

A másik veszélyeztetett korosztály a 40 felettiek. Itt a „lehet, hogy még nem éltem eleget”, és a „még tapasztalni akarok, mielőtt megöregszem”, vagy „a gyerekek felnevelése közben teljesen eltávolodtunk egymástól, te az egyik én a másik szobában élek, és már azt sem tudom ki vagy” típusú gondolatok okozhatnak zűrzavart.

Mit keres vajon egy nő a nála 8-10 évvel idősebb férfiban?

LN: Biztonságot, ami nem csak egzisztenciálisan értendő. Elméletileg egy idősebb férfinak van már kellő élettapasztalata ahhoz, hogy megoldja a felmerülő gondokat, és ez rajongásra adhat okot. Az is benne lehet, hogy nem kell a nőnek attól félnie, hogy megcsalja a férje, hiszen várható, hogy egy „komoly” ember, aki túl van már minden bulin, nem fog kicsapongó életet élni, sőt, talán ez már a második házassága, és büszke a fiatal feleségére. Ha a nő az édesapja szeretete nélkül nőtt fel, a gyermekkorból hozott hiány is megjelenhet a választásában.

SZA: Véleményem szerint a nő a biztonságot, a kiegyensúlyozottságot, a határozottságot, a tapasztaltságot, az előzékenységet és figyelmességet keresheti a nála 8-10 évvel idősebb férfiban. Korosztályában valószínűleg nincs, vagy nem találta meg ezeket a tulajdonságokat.

És mire vágyik a nő, ha egy jóval fiatalabb pasival akar élni?

LN: Valószínű, hogy valami könnyedségre vágyik, de az is lehet, hogy így akarja elfedni az idősödés tényét.

SZA: Itt pont a fordítottját gondolom, mint a fiatalabb nő, idősebb fickó párosításában. Valószínűleg a rugalmasságot, a lazább életvitelt, életfelfogást keresheti. Az izgalmat, és valahol talán a saját fiatalságát is.

A statisztikák szerint a férfiak nem szívesen választják azt a nőt, aki több mint 4 évvel idősebb náluk…

LN: A férfi „tudat alatt” olyan nőt keres, aki megfelelő lesz az utód kihordására, felnevelésére. Mindemellett azt gondolom, hogy él egy olyan társadalmi nézet is, ami erősíti a férfiakban, hogy az idősebb nő nem szép, nem értékes, nem érdemes megbecsülni, vagy társként tekinteni rá. Sajnos elég csak megnézni a reklámokat, a filmeket… James Bond is csak fiatal, szexi nőkkel mutatkozik.

SZA: A legtöbb férfi a nála fiatalabb nővel érzi jól magát. Kell az a pár évnyi korkülönbség, vagy hívhatjuk előnynek is, ami magabiztossá tesz minket. Egy nálunk 4-5 évvel idősebb partner, biztosan jóval többet látott az életből, és ez zavaró lehet. Szeretünk lenyűgözni, ámulatba ejteni. Ez jóval nehezebb, ha a nő a tapasztaltabb.

Melyik lehet az az élethelyzet, amelyben egy jelentős korkülönbség gondot okozhat? És mi az, ami az elválás helyett ezt a blokkot fel tudja oldani?

LN: Minden olyan eset, amikor az egyénnek szüksége van egy partnerre, de nem találja meg a társában annak éretlen, vagy fejlettebb személyisége miatt, vagy ha az idősebb fél által valamilyen testi korlátba ütköznek. A gyermekvállalási igény különbözősége talán egy feloldhatatlan konfliktusnak tűnik, hiszen ott az idős kor akadály lehet, de még ebben az esetben is születhet kompromisszum.

SZA: Legyen szó komoly dologról, mint a gyermekvállalás, vagy csak a hétvégi szabadidő eltöltéséről, a nagy korkülönbség problémát okozhat. Kompromisszumokkal viszont minden áthidalható. Ha sikerül alternatív megoldást találni az adott helyzetre, mely mindkét félnek megfelel, az a járható egyetlen út.

Amikor közeledtem a negyvenhez, akkor a már „B oldalon” létező ismerőseim szüntelenül hajtogatták, hogy majd ahogy átcammogok én is az ő térfelükre, megtudom, hogy milyen is az igazi élet! Lesznek dolgok, melyek elmaradoznak a mindennapjaimból, míg egészen más, új szokások pedig beemelődnek. Nos, ez szerintem nem csak a negyven plusz évekre jellemző, hanem úgy általában minden korszakunknak megvannak a kieső, és az érkező tapasztalásai, de azért összegyűjtöttem azokat, melyek kapásból az eszembe jutottak.

Az új szokásokról most nem beszélek, de azokról igen, ami az eddigiekkel ellentétben már nem megy 40 felett:

1, Felesleges időtöltés azzal, amit nem is szeretnék megélni – nem pazarlom az időmet és figyelmemet olyan tapasztalással, ami megfelelési kényszerből, vagy a szándékom elfojtásából származna

2, Három napos buli sorozaton részt venni – kell néha a leeresztés, de inkább valami építő jellegű időtöltésbe szeretem tolni az energiámat

3, Azon dilemmázni, hogy vajon másoknak megfelel-e az, aki vagyok – hú, mekkora szabadság annak lenni, aki tényleg vagyok, és nem állandóan arra fókuszálni, hogy vajon más mit akar, hogy ki legyek.

4, Gyorsétkezdében enni hasfájás nélkül – a szervezetem már nem bírja a hulladék élelmiszert, úgyhogy inkább a kevesebb, de minőségi étel bevitelét tartom szem előtt

5, Mozgás nélkül vékonynak maradni – ez fájó pont, de legalább egészségesebb lehetek. A mozgás erősíti a szívet, jót tesz a csontoknak…stb.

6, Sorozatfüggő lenni – Ó, mennyi időm ment el, és milyen kötöttséget okozott, hogy annak idején a tévé előtt ülve várjam, hogy mi lesz a kedvenc karaktereimmel.

7,  Elhinni mindent, amit hallok vagy látok – a húszas éveimben nem feltétlenül tudtam megszűrni a hallottak, látottak alapján azt, hogy mi igaz, és mi nem. Az évek múlásával azonban nagyon finom radarom lett.

+1, Nem tudok felszínes lenni – mélyen megérintenek az események, sorsok, így ahogy a magasságot, úgy a mélységet is áthatóan élem meg.

Ezek jutottak most eszembe, de biztosan bővülhetne még a lista, azonban én már ezért is hálás vagyok a sorsnak, hiszen sokkal szabadabban élek, mint ez előtt.