Egyre gyakrabban bukkanok rá olyan cikkekre, beszélgetésekre, ahol azt ecsetelik (nem csak a nők), hogy miért éri őket csalódás az első (pár) randin. Én nem vagyok társkereső, de kíváncsi voltam arra, hogy vajon miért olyan nehéz 40 felett megtalálni a megfelelő társat. Megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy mi az, amitől számukra az első (pár) randi az utolsóvá vált, vagy válna.

Amit a férfiak mondtak:

• Nem is úgy nézett ki, mint a képen a neten.
• Elvárja, hogy mindent én fizessek. Kifizetném amúgy is, de törekedjen arra, hogy legalább a sajátját rendezze.
• Az expasiról többet beszélt, mint magáról.
• Nem érdekelte semmi komoly dolog, csak a bulvárhírekről beszélt.
• Már az első percben kijelentette, hogy a barátnői véleményét is ki fogja kérni az ügyünkben, mert mindent megbeszélnek.
• Nyomkodta a telefonját.

Amit a nők mondtak:

• Megnézett más nőket is, míg velem sétált.
• Nőgyűlölő kifejezéseket használt.
• Idióta, sértő vicceket mondott.
• Kijelentette, nem akar újranősülni, nem akar több gyereket.
• Sokszor nézte a telefonját.
• Hangosan, csámcsogva evett.
• Alig szólalt meg.
• Leittasodott minden alkalommal.

Ebből a felsorolásból lehet tanulni. Akár arra figyelve, hogy máskor ne veszítsünk el valakit, mielőtt megkaptuk volna, illetve arra fókuszálva is, hogy miként érhetjük el azt, hogy a partnerjelölt többet ne keressen bennünket.